Az élet dicsérete

Csodás idő van, kimegyek a kertbe,
Megnézem, hogy nő a cseresznye.
Bogarak donognak, madarak dalolnak,
Életet fakaszt most Isten áldott napja.

Ah! Mi ez a hang ily reggeli órán?
Tán csalogány szól? A szomszéd füvet vág.
A héderváriját, így megzavarni az áhítatot.
Ha ihletem elszáll, versem  hogy  folytatom?

Nem mérgelődöm. Szomszédnak köszönök.
Fogadja, aztán tovább nézelődöm.
Van is mit, hisz gyönyörű a látvány;
Virágerdő köszönt s hatalmas illatár.

Csak bámulom, szívom magamba az isteni csodát,
Köszönöm Istennek, mit nékem ád;
Hogy megtapasztalhatom, mily nagy a hatalma,
Mily gyönyörű világgá lett az akarata.

Jó látni ezt a rengeteg csodát,
Életnek - szépségnek tenger változatát.
Nem bírok a látvánnyal betelni,
Tehát beballagok megreggelizni.